Az elbeszélés középpontjában áll, egy özvegy és magányos öregember. A novella azzal kezdődik, hogy bepillantást nyerünk a mindennapok egyhangúságába: Mihály bácsi napjai "örök egyformaságban" telnek, "akár a megapadt folyócska". Azonban egy őszi reggelen valami megváltozik benne: egy enyhe, de annál erősebb nyugtalanság ébred a lelkében. A hétköznapi csend fojtogatni kezdi, és elhatározza, hogy útnak indul, hátha "történik valami".
Megismerjük a főhőst, a szinte rituális magányban élő öreg Nagy Mihályt. Az író részletesen bemutatja a falusi hajnalok monoton, mégis megnyugtató ritmusát (kakasok, kutyák hangja). Ez az állandóság készíti elő a hirtelen változást. Bonyodalom tamasi aron oreg pillango elemzes better
Én is így vagyok mostan, Mint egy öreg pillangó, Melynek szárnyáról lepereg a por, S melynek szíve verése Már alig hallik csak a szélben. Ez az állandóság készíti elő a hirtelen változást
Az "Öreg pillangó" cím utalhat a törékeny, de még mindig repülni vágyó, szabad lélekre, aki a halál árnyékában is a szépet látja. János (az örökös) de nem önzésből
Mihály bácsi felajánlja a lánynak a házát és a vagyonát, de nem önzésből, hanem azért, hogy élete alkonyán ne maradjon teljesen egyedül, és legyen, aki továbbvigye a portát. 4. Stílus és Eszköztár